Róbert László 1926-ban született. A pécsi gróf Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett
1944-ben. Magyar-francia szakos tanárnak készül a Pázmány Péter Egyetemen. 1948-ban a párizsi Institut d’ Etudes Politiques posztgraduális intézetében tanult.
A Rajk-pert követően bútorszállító segédmunkás.
1954-56: a Magyar Rádió francia-olasz-spanyol adásainak szerkesztője.
1956. október: a Rádió Forradalmi Bizottságának tagja.
1957-61: a Népakarat (Népszava) főmunkatársa. (Első tudósításai: 1958. július, Bagdad: A Monarchia bukása; 1958. szeptember, Bejrút: A polgárháború kezdete)
1959: Fekete-Afrika, Kongó stb.
1962-66: A Rádió és a Magyar Távirati Iroda római tudósítója.
1968-70: Vietnam, Laosz, Kambodzsa: az első TV-dokumentumfilm sorozatok. Az Ültessetek maniókát! és az Egy ország a sok közül című filmeket a német ZDF és a svéd televízió is bemutatta. Ekkor jelent meg a Whisky bombával című könyve (Móra).
1970-72: Milyenek az olaszok? TV-sorozat. Az olasz RAI televízió is műsorra tűzte. (Róma polgármesterének díja.)
1971-73: a Rádió párizsi tudósítója. (Milyenek a franciák?, Mi az, hogy Európa?: TV-sorozatok.)
1973-ban a saigoni Nemzetközi Fegyverszüneti Bizottság magyar szóvivője. Eközben készült a Csendes amerikai című regény parafrázisaként a Filmlevél Graham Greene-hez, illetve a Hotel Majestic című könyve, amelyhez Greene írt előszót.
1976-ban – nyolc év „várakozás” után – indulhatott a Tisztelendők mindeddig 38 epizódból álló dokumentumfilm sorozata.
(Utóbbi filmek szellemiségét a II. Vatikáni Zsinat sugallta, amelyet még római tudósítóként élt át, és amelyhez akkreditálva volt. XXIII. Jánost még – mint a Népszava munkatársa – 1958-ban, mint velencei pátriárkát, bíborost ismerhette meg személyesen. A Tisztelendők című könyvének első fejezete is őróla szól.)
1979-86 között Echegaray bíboros az Európai Püspöki Konferencia, majd a Vatikán Iustitia et Pax Kongregáció elnökének javaslatára a CCFD, az Éhség Ellen a Fejlődésért nevű francia egyházi szervezet kelet-európai képviselőjeként készíthette a japán, a chilei és nicaraguai Tisztelendőket is.
A Tisztelendők 2003-as, mindeddig utolsó filmje: Virágvasárnap Bagdadban, Hogyan élik meg a háborút egy kétezer éves kaldeus keresztény közösség tagjai és hívei, valamint Teréz anya misszionárius lányai? Ez volt a témája Sikos Antal ürömi plébános virágvasárnapi miséjének is 2004-ben. Őróla szintén portréfilm készült, az MTV egyházi műsora mutatta be.
1979-ben – miután, mint a Rádió főmunkatársát elbocsátották – a Filmhíradó munkatársa, a kelet-európai tudósítók közül egyedül került fel (Párizs-Teherán) Khomeini gépére. Ebből született a Magvető kiadásában, Allah nevében című könyve. Majd 1981-ben ugyancsak a Gyorsuló idő sorozatban a Libanoni Tisztelendők és a Libanon civilben filmjei.
1987-ben – egy év „várakozás” után – mutatták be Ki a tettes? című TV-sorozatát, amelyben a hazai ifjúsági bűnözés, drog, prostitúció stb. okait kutatta.
1988-ban jelent meg A Greene-kapcsolat (a 20 éves barátság története) című könyve (Akadémia).
Az 1988-ban „TV-krimi” című – kéziratban maradt - könyvét, amely a televízióban átélt személyes „élményeit” meséli el. (Várhatóan a közeljövőben jelenik meg az Alexandránál…)
1989 karácsonyának első napján egy temesvári benzinkútról küldött tudósítást magyar és román fiatalok együttes fegyveres harcáról. (2006-ban a Kárpáti Krónika is megismételte.)
Írásai jelentek meg az utolsó harminc évben az Élet és Irodalom hetilapban, az Új Írás, a Kortárs folyóiratokban. Többször publikált a római Repubblicában, és a párizsi Le Monde-ban.
1986-2000 között nyugdíjasként szerkesztette a Külügyminisztérium Hungria című spanyol nyelvű folyóiratát, illetve a Le Monde Diplomatique magyar változatát. Utóbbi a Magyar Hírlap havi mellékleteként jelent meg. Ez volt a párizsi folyóirat egyetlen idegen nyelvű kiadása. Előfizetőinek majdnem fele Erdélyből és a Vajdaságból érkezett. (Azután nem fért bele sem a reklámoldalakba, sem a költségvetésbe…)
1971-2002 között tanított a strasbourgi egyetem újságíró tagozatán, a budapesti Filmfőiskolán és a Pécsi Egyetem kommunikációs tanszékén is.
Utolsó könyve – a New York-i merényletet követően – 2001 karácsonyán jelent meg első kiadásban. (Kossuth)
A kötet (Allah nevében?) iráni, libanoni, algériai, boszniai, iraki „élményeit”, tapasztalatait – elsősorban a siita – „khomeinista” Hezbollah, valamint a (szaudi) szumnita Al Kaida (talib) születését összegzi. Húsz évvel később.
Egyúttal a Korán segítségével – a „dzsihad” ellentmondásos értelmezésével kísérli meg elemezni: hogyan használja ki a vallási tényezőt az iszlámista terrorizmus.
Jelenleg – ugyancsak a Tisztelendők sorozatában – a Szaharában forgatott filmjének utómunkálatain dolgozgat. (A film az egykori francia gyarmati playboy stílusú katonatisztből lett trappista szerzetes, a tuaregek „szentjeként” tisztelt, 2006-ban boldoggá avatott Charles de Foucauld életútját követi a Kis herceg földjén, majd Monor cigány negyedében.) Ezen a roma telepen is működnek a Foucauld atya alapította Jézus Kis Testvérei rendjének nővérei…
Napjainkban életrajzának második kötetét írja, már 1952-ben tart.
Francia származású orvos feleségével együtt egy fiúk, egy lányuk és hat unokájuk van.
